Szent Illés webrádió

Egyensúlyvesztett, békétlen világban élünk, de szívünkben hordozzuk mindannyian a vágyat a szépre, igazra, jóra és legfőképp a szeretetre. Ezeket az értékeket azonban csak nyomokban, vagy jó esetben töredékesen találjuk környezetünkben. Nekünk, keresztényeknek az a feladatunk, hogy ne csak passzív befogadói legyünk ezeknek, hanem magunkon keresztül másokat részesítsünk a teljesebb életből, az Élet teljességéből. Ez csak akkor működik, ha eleven kapcsolatban vagyunk az Élet forrásával.

Ez a kapcsolódási pont a szívünkben van. Oda el kell jutnunk. "Szállj le szíved legmélyére, és ott találsz egy ajtót, ami az égre nyílik" (Szt. Izsák).

"Istenem add meg nekem a lelki békét, és ezrek találják meg mellettem az üdvösséget!" - kérte gyakran imájában Szárovi Szent Szerafim. Az élet spirituális kiáradásáról van szó, más szóval a Szentlélek kiáradásáról.

Isten országa nem hely, hanem tapasztalat. Ide nem racionális, gondolati erőfeszítés által vezet az út, sokkal inkább a szívben megélt szeretetben. A lelkünk élete Isten, más szóval: a lelkünk Istenből él, táplálkozik. Ha szeretetben élünk, akkor ébred öntudatra a lelkünk.

KEGYSZEREK

A kegyszerek nem pusztán használati tárgyak vagy díszítőelemek, sokkal inkább tárgyi közvetítői az imaéletünknek. Nem mindegy tehát, hogy milyen tárgyakkal, képekkel vesszük körül magunkat, mert ezek visszahatnak belső világunkra, sőt, előrébb vihetnek vagy akadályozhatnak a lelki életben.

A bizánci rítus a kegyszereknek valóságos tárházát nyújtja mind a közösségi, mind az egyéni vallásgyakorlatban. Tárgyaink, anyagaink minden érzékszervünket mozgósítják, és valamiféle csodálatos egységbe terelik érzékeinket; figyelmünket „befelé”, „felfelé” irányítják, s ha segítségükkel az ima szívünkben elkezdődik, már betöltötték rendeltetésüket.

A tárgyak között tiszteletbeli elsőbbséget élveznek a kézzel készültek, amelyeket művész vagy mester alkotott. Görögkatolikus világunk – hála Istennek – bővelkedik ilyen munkákban: a réz, arany és ezüst kegytárgyak, a festett ikonok, zománcképek, üveg-, kerámia- és famunkák, a rézkarcok, a mártogatott és öntött gyertyák, a hímzett és varrott anyagok, a fonott imafüzérek, a kézzel fűzött és kötött imakönyvek mind világosan közvetítik az ember kétkezi, alkotó munkájának természetfölötti szépségét.

Ami tárgynak nem nevezhető, esetünkben mégis ebben az „alkategóriában” említhető: a zene, mégpedig a liturgikus zene, amely átjárja görögkatolikusságunkat, és boltunknak is egy fontos „tartozéka”. Törekszünk arra, hogy forgalmazzuk mindazokat a liturgikus énekeket, zenei műveket, melyek a bizánci örökség részét képezik, és a keleti keresztény egyházi hagyomány szerves közvetítői.

Üzlet vagy misszió? Gyertyák és mécsesek, ikonok, keresztek, tömjénező nem is egy, színes brokát ruhák és még sok egyéb arany, ezüst tárgy.

Hova léptem? Nem templom, hiszen könyvek, képeslapok is sorakoznak a polcokon. S mindezeken kívül számtalan kisebb nagyobb használati- és kegytárgy, melyekkel többnyire vagy a templomban találkozunk, vagy olyankor, amikor szeretnék az életünket templommá tenni: imádságban az Istennel találkozni. A tárgyak sohasem pusztán használatra alkalmas eszközök. Alakítják a környezetünket, rájuk pillantván alakítják a lelkünket. Ami körülvesz, az előbb-utóbb valamiképp a lelkünkben is megjelenik. Ahová beléptem, az ugyan üzlethelyiség, kegytárgy bolt, de az ember szinte úgy érzi magát, mint egy templomban. S nem véletlenül.

A bolt célja nem üzlet, hanem misszió: elérhetővé tenni azokat az eszközöket, tárgyi és szellemi kincseket, amelyek a templomhoz kötnek, amelyek Istenhez vezetnek bennünket. Legyen áldás ezen a misszión, hogy minél többünknek segíthessen ezen a fontos úton!